Takarításról - KO és TAYLOR Kft.

A megtisztított felületek fertőtlenítése két célt szolgál: egyik a tisztítás után még megmaradt mikroorganizmusok elpusztítása vagy inaktiválása, a másik pedig annak a biztosítása, hogy a tisztítás és/vagy fertőtlenítés után a mikroorganizmusok minél később érjék el a kritikus létszámot, az ún. fertőzési határt. Ennek megfelelően a takarító szolgálatnak az egészségügyi intézmény higiénikusával szorosan együttműködve az a feladata, hogy az intézményben a fertőzési határ alatt tartsa a tisztasági szintet. Ennek érdekében két oldalról közelíthetjük meg a végrehajtást: 1. A megfelelő spektrumú fertőtlenítőszerek vagy fertőtlenítő hatású tisztítószerek kiválasztása és alkalmazása. Ebben alapvetően a higiénikus játssza a fő szerepet a megfelelő hatásspektrumú fertőtlenítőszer kiválasztásával, illetve a rezisztencia kialakulást megelőzendő annak bizonyos rendszerben történő (hatóanyag-alapú) cseréjével.

2. A tisztítási technológiák fajtájának és gyakoriságának megtervezése és végrehajtása. Itt alapvetően a kiindulási alap a szennyeződések mennyisége, mely nem csak a konkrét mikrobiológia terhelésre vonatkozik, hanem egyéb szennyeződésekre is, amelyek az esztétikai hatás mellett táptalajként szolgálhatnak. 

- A táptalajnak is alkalmas, (biológiai szennyeződéseket is tartalmazhat) behordott és a beteg környezetébe kikerült, valamint a betegek által " szórt " szennyeződések maradéktalan, a lehető legrövidebb idő alatti (megfelelő létszámú takarítói ügyeleti személyzet megfelelő eszközökkel felszerelve és azok használatára kiképezve) eltávolítása, s ezek alatt természetesen nemcsak a látható szennyeződéseket kell érteni

- Környezetben is előforduló kórokozók csíraszámának csökkentése (megfelelő gyakorisággal alkalmazott fertőtlenítő takarítás) a beteg környezetében

- A takarítás közbeni "porkavarás" a lehető legminimálisabb szinten való tartása (a magyar, érvényben lévő módszertani útmutató értelmében csak nedves takarítás fogadható el, bár ma már technikailag megvalósítható lenne a száraz technológiákkal is, pl.: megfelelő szűrésű porszívók alkalmazásával) - por kavarásával együtt járó takarítási tevékenység legfeljebb csak az udvaron és olyan helyeken lehetséges, ahol beteg még közvetve sem fordul elő.

- a tevékenység a lehetőségekhez képest "észrevétlen" és "zavartalan" kivitelezése,

Hogy ezek a célok megvalósuljanak, a tisztításnak, takarításnak mindig meg kell előznie a fertőtlenítő eljárást. Úgynevezett alaptisztítást kell végezni. Nehéz egyszerre harcolni bolhák és elefántok ellen. Ha egy padló vagy bármilyen más felület szemmel láthatóan nagyon szennyezett, akkor először mindenképpen meg kell azt tisztítani és csak utána érdemes a felületet fertőtleníteni.

Mind padló-, mind fal- vagy egyéb felületeken lényegesen nagyobb hatást tudunk elérni, ha előtte megfelelően (nem csak szemmel láthatóan) megtisztítottuk azt, hiszen a koszos felületen végzett "fertőtlenítés" kisebb hatékonyságú. Ellenkező esetben, koncentrációt, és a behatási időt is emelni kellene, hiszen a vastagabb koszrétegen keresztül kell hatnia a szernek. Ha egyáltalán hat. Így hozzuk létre, az ún. steril koszt ". Ez lényegében nem is steril, csak a felülete átmenetileg kórokozómentes. Mihelyt egy kicsit is megkopik, már ismét kiszabadulnak a kórokozók, hiszen a fertőtlenítőszerek általában egy vékony felületi bevonatot is létrehoznak, amivel betakarják az alattuk lévő kórokozókat és megkötik a felületükön lévőket.

Ennek függvényében a napi és alaptisztító szereket élesen elkülönítjük a klasszikus fertőtlenítő szerektől. Bár léteznek fertőtlenítő hatású tisztítószerek is, ezek értékelése csak technológiai szempontból vezethet kielégítő eredményre. Hiszen egy egyébként bevizsgált, jó minőségű szer adott esetben nem fejti ki hatását a helytelen alkalmazás következtében.

A tisztító- és fertőtlenítő szerekben alkalmazott felületaktív anyagok egy közegbe kerülve, eltérő/ esetleg oldatbeli / ionos tulajdonságaik miatt, semlegesíthetik egymást. Ezért felmerül az a lényeges döntési elem, hogy a fertőtlenítőszerrel kompatibilis megfelelő tisztítószert válasszunk. A probléma akkor is fennáll, ha a fertőtlenítőszert nem keverjük össze a tisztítószerrel, hanem csak a tisztítást követő nem megfelelő öblítés után alkalmazzuk. Ez a szempont mindennél fontosabb, hiszen a fertőtlenítés hatásfokát kockáztathatjuk vele.

Ennek a problémának a kiküszöbölésére fejlesztették ki az egyfázisú szereket.

Az egyfázisú szerek alkalmazása egy másik szempontból is lényeges, mert nagyon erős a

törekvés takarítók részéről, hogy e két különböző eljárást egy lépésben valósítsák meg. Erre sarkalja őket a megbízói oldalról jövő erős anyagi nyomás is, ami a takarító cégeket drasztikus anyagfelhasználás csökkentésre és bérleszorításra kényszeríti.

Ma már kaphatók olyan tisztító hatással is rendelkező fertőtlenítőszerek, melyek bizonyos fokig alkalmasak ennek a célkitűzésnek a megvalósítására.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ezek a kombinált eljárások csak olyan területeken működnek, ahol a két takarítás között behordott szennyeződések nem haladnak meg egy kritikus-, az említett tisztító-fertőtlenítő szerek által még egy lépésben eltávolítható tömeget. Ez a kritikus mérték pedig az adott szerre igenis jellemző . Viszont a legkevésbé van róla információnk (csak azután ha már kipróbáltuk).

A kritikus mérték az a szennyezettségi szint, amit már nyirkos feltörléssel nem lehet eltávolítani. Ennek kapcsán a következő gondok merülnek fel:

- Ha a két takarítás között keletkezett szennyeződés ezt a mennyiséget meghaladja, akkor előbb alaptakarítani kell (enyhébb esetben ez nedves felmosást, nagyobb mennyiségnél pedig gépi alaptisztítást jelent) és csak utána lehet fertőtleníteni.

- Ha a takarító ezt a kritikus szennyezettséget nedves felmosással, egyfázisú szerrel kívánja eltávolítani, akkor a fertőtlenítő és a tisztító/oldó hatás reakcióidő eltérésének problematikájával kerül szembe. Ugyanis az első fázisban kivitt tisztítószer feloldja a szennyeződéseket és ekkor már szükségessé válik a második fázis, ami a tisztítószer és a szennyeződések összeszedését jelenti, így viszont nem valósul meg a fertőtlenítés maradéktalanul. Ha viszont a kivitt oldat reakcióképes marad (vagyis nem szárad fel az előirt behatási idő előtt), a fertőtlenítés elvileg megvalósul, de a szennyeződés továbbra is táptalajt képezhet az esetleges túlélők számára és fokozza a reinfekció lehetőségét is.

- Ez az a kritikus pont a takarítási technológia tervezésében és végrehajtásában, amit sok esetben még a professzionális takarító cégek is igyekeznek elfelejteni. Ennek okai számosak, amit itt most nem szeretnénk kifejteni.

A hatóságok vizsgálatai általában csak a fertőtlenítő komponensre, annak hatékonyságára szorítkoznak. A tisztító hatást nem vizsgálják, illetve erről nincs érdemi információnk. Így előállhat egy olyan helyzet, hogy a tisztítószer kimerül. Ezzel nem áll szándékunkban rangsorolni a kétféle módszert, hiszen mindkettőnek meg van a maga jogosultsága a technológia tervezése során a körülmények függvényében. Mindig a felületek besorolása, valamint a rendszeres szennyezés-terhelés a meghatározó.

Izgalmasak azok a tapasztalatok, melyek sokkal fontosabbnak tartják az intenzív és rendszeres takarítást, mint magát a fertőtlenítést. W. Lutz alapműnek számító Tisztítás és Higiéniai Kézikönyvében írja,: "Dr. Daschner professzor, a freiburgi klinikai higiénia vezetője szerint az utóbbi években előtérbe kerül a fertőtlenítő felületi takarítás szükségessége vagy nélkülözhetősége. Így egyes kórházakban ez még az intenzív osztályon is igaz a padlót már nem fertőtlenítik. A freiburgi klinika például néhány év alatt több százezer DEM összeget takarított meg a fertőtlenítő-anyagok költségén, mivel lemondott a felesleges fertőtlenítésről. Ezen belül viszont a higiéniára fokozottan ügyelnek a takarítási technológiák igen körültekintő megválasztása mellett.

Nagy kérdés, hogy nálunk mennyire lehet ezt bevezetni. Mennyire tartjuk be körültekintően a meglévő technológiákat. Vajon egy fertőtlenítés nélküli tisztítással, esetleg gyakoribb felmosással, súrolással lehetne-e megtakarítást elérni?

Megvan-e a megfelelő kultúránk ehhez? Megvan-e a bizalom a végrehajtást illetően a takarító szolgálattal szemben?

A fertőtlenítés több olyan területen történő elhagyása mellett, amelyeket a múltban alaposan fertőtlenítettek, a fertőtlenítőszer kiválasztásában is változás van. Így aldehid tartalmú fertőtlenítőszereket egyre ritkábban használnak ezek hatékonyságát nem vitatva, mivel pl. a savbontó hatású termékek mind az egészségre, mind a környezetre kevésbé ártalmasak".

Azt is el kell mondani, hogy nem állhatunk ott minden nap a végrehajtó személyzet mellett, hogy azt ellenőrizzük, vajon belekerült-e a megfelelő mennyiségű szer a felmosó vízbe? Mi szeretnénk azt gondolni, hogy igen, de sajnos tudjuk, hogy ez nem történik meg mindig és mindenhol. És akkor mennyivel lett több fertőzés azon a területen, mint egy másik hasonlón, ahol szigorúan betartották az előírásokat? Erre a kérdésre nem tudjuk a választ még.

Technológiai szempontból itt tulajdonképpen egy nedves felmosásról van szó egy lépésben, ahol a kivitt fertőtlenítőszert hagyjuk rászáradni a felületre. Ma klasszikusan ezt a legtöbb helyen ún. zsebes mop-ok alkalmazásával teszik, de praktikusan megvalósítható permetezéssel is. Bármilyen technikát alkalmazunk, fontos kérdés a négyzetmétereként kijutatott oldatmennyiség, mely a mikroklimatikai viszonyok függvényében annyi kell hogy legyen, hogy még a száradás előtt, az előírt (OEK kiadványban, amely az egészségügyi intézményekben alkalmazható fertőtlenítő szerekről szól) reakcióidő megvalósuljon.